A demenciával küzdő idős emberek ellátásának irányelvei
2015.10.24 04:02
A demenciával küzdő idős emberek ellátásának irányelvei közé tartozik, hogy a demenciával küzdő idős ember a szellemi leépülése során életminőségét megőrizve, jó közérzettel, pszichés és szomatikus egyensúlyának megtartása mellett élje életét.
A jól-lét azt jelenti, hogy: - aktívan tölti a napjait segítői közreműködéssel,
- biztonságban érzi magát,
- érzelmi támogatást kap.
Mindezek érvényre juttatásában nagy szerepe van a tevékeny életnek.
A jól-lét független a kognitív képességektől. Ez egyrészt nehézség, mert az elvégzett munka eredményessége nem mérhető az MMSE pontértékeinek alakulásával. Másrészt azonban jó is, hiszen a demencia következtében a kognitív képességek fokozatos romlása ellenére a jó demencia program eredményes. Ami azt jelenti hogy senki nem marad ki az aktivitásokból, mert az aktivitásoknak (elfoglaltságnak) nem (pusztán) a képességfejlesztés a célja, hanem személyre szabott érzelmi megtámogatás, amivel minden esetben összekapcsolódik a személy az által átélt történésekkel, az egyén múltjával, kulturális-társadalmi hátterével.
A személyközpontú gondoskodás - állítja Tom Kitwood - nem csupán technika, módszer, hanem értékrend, etikai hozzáállás és szemlélet is. Értékrend abban az értelemben, hogy "középpontban az ember", vagyis nagyobb hangsúlyt kap a személy, mint a betegsége: egészségügyi szemlélet helyett szociális szemlélet
Az etikai hozzáállás azt jelenti, hogy a személyközpontú gondoskodást nyújtó szakemberek a demenciával küzdőt személynek tekintik, aki egyszeri és megismételhetetlen, aki végtelenül értékes, akinek van személyisége, akinek van spiritualitása, vannak érzelmei. Szemléletében egyértelműen érvényesül az,
hogy a segítő szakember társa a demenciával küzdőnek. Társ, "legjobb barát", a demenciával küzdő személynek az "embere". Ez egyben pozitív szemlélet is: arra fókuszálunk, ami még van, és nem arra, ami már hiányzik Ennek következménye például az "erősségekre épülő állapotfelmérés". Az intervenció célja a megerősítés. A személyközpontú gondoskodás a Kitwood tanításában megfogalmazott "rossz hatású
magatartásformák" kiküszöbölésére törekszik. A rossz hatású magatartásformák a demenciában szenvedőkre és állapotukra is negatívan hatnak. Ezek a magatartásformák ássák alá leginkább a demenciában szenvedő ember személy mivoltát, méltóságát.
Gyakran alkalmazott rossz hatású magatartásformák a segítés folyamatában:
- Félrevezetés - hogy rávegyük a gondozottat valamire.
- Gyengítés - túlgondozzuk a demenciában szenvedőt, nem engedjük megmaradt képességei használatára.
- Infantilizálás - úgy bánunk a demenciában szenvedővel, mint egy gyerekkel, aki fölött anyáskodunk, vagy
akit szigorúan meg akarunk nevelni.
- Lekörözés - amikor gyorsabbak vagyunk a demenciában szenvedőnél mozgásban, beszédben egyaránt.
- Tárgyiasítás - óhatatlanul úgy végzünk ápolási műveleteket, hogy nem gondolunk az emberre magára; ez
rossz hatással van a beteg személyre.
- Hibáztatás - a demenciában szenvedő számára a környezet sokszor érthetetlen és értelmezhetetlen,
ezért a mi fogalmaink szerint "rosszat" tesz: például befekszik valaki másnak az ágyába. Ilyenkor rendreutasítjuk, amiért megzavarta a másik ember nyugalmát.
- Gyakran nem vesszük komolyan a demenciában szenvedő embert (leggyakrabban az érzéseit,
tapasztalatait), pedig a mentális hanyatlás nem vonja magával az érzelmi élet hanyatlását.
Ezek az irányelvek a személyre szabott gondoskodáson belül a foglalkoztatásoknál is igazak és irányt
mutathatnak.