A demens ellátottak képességei és szükségletei szerinti programtervezés
2015.10.24 05:58
- Nagyon fontos a szemlélet, a kommunikáció, az empátia, az együtt munkálkodás
- A célnak személyre szabottnak kell lenni (mit és hogyan meghatározása)
- A hangsúlyt a megszokott tevékenységekre kell tenni.
- Figyelemmel kell lenni az egyéni képességekre, készségekre
- Biztosítani kell az érzelmek kifejezésének lehetőségét
- Jó hatásfokú, ha ismétlődő feladatokat végeztetünk
- A foglalkozásoknak mindig egyéni szükségleteken kell alapulni, segítse a biztonságérzést, az önbecsülést, a közösséghez tartozást
A foglalkozások megtervezésnél nem maradhat el az igény- és állapotfelmérés (életútinterjú, érdeklődési kör, mentális állapot felmérése, anamnézis a családtagoktól, gondozóktól, mozgásképesség felmérése stb.). A módszerek megválasztása és program kialakítása a terápiás cél és a demens személy készségeinek, motivációjának figyelembevételével történjen.
Meghatározó a személy érdeklődése, élettörténete, műveltségi és szocializációs szintje.
Nem szabad megfeledkezni a rendszeresség, folyamatosság fontosságáról, és nem maradhat el a visszajelzés, értékelés, elismerés. A legfőbb motiváló tényező az örömteli részvétel.
A foglalkoztatások célja: az állapotromlás lassítása, késleltetése, meglévő képességek erősítése, szinten tartása, változatos tevékenységek során a hasznos, értelmes időtöltés biztosítása, kihasználatlan energiák lekötése, feleslegesség érzésének legyőzése, az egyén alkotó, pozitív energiáinak felszabadítása, jó közérzet biztosítása.
Mire figyeljünk a jó foglalkoztatás előkészítésekor
- a foglalkoztatási program személyközpontú legyen,
- ismerjük a foglalkozásban résztvevő életútját, élettörténetét, vele kapcsolatos fontos eseményeket, családi kapcsolatokat
- a foglalkoztatás helyszíne, környezete, időpont, tevékenység a demens személy számára a legideálisabb legyen
A terápiás jellegű foglalkoztatásnak lehetőleg minden, a leépülés folyamatában érintett funkciót és készséget meg kell céloznia. Az állapotromlás lassítása, a kognitív képesség szinten tartása, a pszichés és viselkedészavarok enyhítése, és az önellátás lehető legtovábbi fenntartása az, amit el kívánunk érni. A
demenciában szenvedő ember egészséges tulajdonságaira, funkcionálására sikeresen lehet építeni. A foglalkozások célja a még megmaradt képességek, ép funkciók erősítése A fejlesztő-foglalkoztató programok során változatos érzékszervi ingerekkel stimulálhatjuk az agyműködést, ezáltal segítve a még meglévő kognitív funkciók fennmaradását, az agy információ feldolgozását és az adaptív válaszok megjelenését. Fontos, hogy a foglalkozások jó hangulatban, szeretetteljes légkörben, könnyű feladatmegoldás formájában valósuljanak meg. Minden tevékenység a képességeik erősítése, megőrzése érdekében történik. Mindig figyelni kell arra, hogy eközben ne szégyenkezzenek, ne legyenek kudarcélmények ha valami nem sikerül. A tevékeny élet biztosítása mellett kiemelkedően fontos a megfelelő, tapintatos bánásmód, a hangnem, a támogató légkör kialakítása, hiszen tudjuk, hogy a szeretet, a biztonság éreztetése az igazi kulcs a demens személy aktivitásának és
motiváltságának eléréséhez. A demenciával küzdő betegek gondozásánál a tárgyi környezet szerepe sem elhanyagolható. Éppen ezért törekedni kell arra, hogy a foglalkozások/tevékenységek barátságos, színes, természetes környezetben történjenek. Fontos feladat továbbá a demenciában szenvedő személyiségének,
érzelmi-hangulat állapotának nyomon követése, szorongásai oldása és lelki támogatásának biztosítása is. Segítő beszélgetésekkel, relaxációs terápiával lehetünk segítségükre.
A kommunikáció mint eszköz, amely embert emberrel összeköt. Alapja az érzelmi, a fizikai, az intellektuális, a spirituális jólétünknek. Az életünk minden szakaszában fontos. A kommunikáció során a non-verbális üzenetek (gesztusok, arckifejezés, érintés, hangszín) gyakran erősebbek a szavaknál. Életünk végén különösen is függünk másoktól, segítségre szorulunk, ugyanakkor képességeink megfogyatkoznak (látás, hallás ...), ezért alacsonyabb szintű (az érzékszerveink közül elsőnek fejlődik ki, és életünk során a legtovább megmarad) kommunikációra kell támaszkodjanak, ez pedig az érintés.
Hogyan kommunikáljunk?
• kerüljük a konfrontációt
• legyünk praktikusak
• igyekezzünk tisztázni az érzéseket
• legyünk ítéletmentesek
• a demens személy szempontját nézzük
• legyünk következetesek
• sokat dicsérjük
• információt kis adagokban adjunk
• ne adjunk utasításokat
• beszédünk legyen egyértelmű
• lassan, finoman beszéljünk
Fontos, hogy a demens személy felé azt kommunikáljuk, hogy érdemes élni. De ezt csak akkor tudjuk kommunikálni, ha szívünk mélyén hisszük is ezt.