Hozzáállás fejlesztése a demens személyek foglalkoztatásában
2015.10.24 00:20
A foglalkoztatásban is meg kell jelenni a személyközpontúság elméletének
A személyközpontú foglalkoztatásnál tudatossá kell válni a hozzáállásnak, miszerint a dementálódás
folyamatában nemcsak az agy fokozatos leépülésére és annak következményeire fókuszálunk, hanem magára a demens személyre is.
A demens személy életét és életminőségét a betegségére adott reakciója is befolyásolja.
A betegségre adott pozitív reakció (pl. a "nem adom fel" attitűd) pozitívan hat a demens személy életminőségére. A személyközpontú foglalkoztatások kapcsán segítői, támogatói vagyunk demenciával küzdő embertársainknak azzal, ha a betegségükre adott reakcióikat, és ezzel életminőségüket a dementálódás
folyamatában pozitív módon befolyásoljuk.
A betegségre adott negatív reakció negatívan hat a demens személy életminőségére.
Hogyan fejlesszük hozzáállásunkat
Értékrendünk tudatos vállalása a döntéseinket meghatározza.
A demens ember személy, és nem tárgy, aki egyszeri és megismételhetetlen, aki végtelenül értékes, akinek van személyisége, akinek van spiritualitása, vannak érzelmei, akinek vannak szükségletei, vágyai, stb. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy hozzá szólunk, vele és nem róla beszélünk a jelenlétében.
A személy több mint a betegsége. Olyan társadalomban élünk, olyan az egészségügyi rendszerünk is, amely a betegséget kezeli és nem az embert. A demenciának, mint betegségnek az objektív, a személytől elkülönült szemlélete terjedt el. Gyakran csak a tünetek kezelésének lehetőségeit tanulmányozzuk, és nem az embert, aki megéli a demenciát. Gyakran azt gondoljuk, hogy a demenciában szenvedőknek - főleg azoknak, akik nem beszélnek, vagy nem érthető számunkra az, amit próbálnak mondani, nincsenek meglátásaik, hiszen nem képesek elmondani meglátásaikat, érzéseiket. Amikor ezt gondoljuk, sajnos a következő lépés az, hogy dehumanizáljuk őket, nem tekintjük őket embernek, személynek, felnőtt helyett gyermekként bánunk velük. Pedig ők is egyedi, megismételhetlen, végtelenül értékes emberek.
A foglalkoztatónak nem az a feladata, hogy felhívja a figyelmet a betegségére, szembesítse a tényekkel,
az igazsággal, a valósággal, hanem az, hogy tiszteletben tartsa azt, ahogyan ő működik, ahogy képes értelmezni helyzetét. Ennek megértéséhez fontos, hogy megfelelő empátiával rendelkezzünk.
Empátia (bizalmat épít, aggodalmaskodást csökkent, emberi méltóságot helyreállít)
1) Fontos ott lenni, ahol a demens személy van (nem csak fizikailag)
2) Tudni kell mi az a világ, amiben van
3) Érzéseit fel kell ismerni (Érzései, viselkedése megváltozik (pozitív irányba), ha felismerjük szükségleteit és kielégítjük)
4) Az esetleges furcsa viselkedés az ő világában nem helytelen. Minden esetben keresni kell az okát.
Empátia fejlesztése (képes vagyok a demenciában élő szempontjából látni helyzeteket)
Az empátia azt jelenti, hogy a kiindulás a demens személy perspektívájából ered. A foglalkoztatások sikere, pozitív eredménye e nélkül nem létezik. A demenciában szenvedő személy másként tapasztalja meg a valóságot. Más lehet az idő-, é térérzékelése, emlékei elvesznek vagy töredezetté válnak, elfelejt napi történéseket (pl. nem tudja, hogy evett már ebédet, stb.). Romlik az érzékszervi benyomások értelmezése.
A demencia következtében a külvilág megélése is megváltozik. Nem tudja, milyen nap van, esetleg milyen napszak, nem tudja, hol van, nem ismer fel személyeket, tárgyakat, olyan dolgokat lát vagy érez, amelyek valójában nincsenek.
Gondozóként könnyebben megértjük ezt az érzést, ha elgondolkodunk a következő magunknak feltett kérdéseken:
Hogyan érzem magam,
- amikor éjjel felébredek, és nem tudom hol vagyok.
- ha elmegyek otthonról és útközben vécére kell mennem és nincs WC a közelben.
- ha váróteremben ülök, egy csomó ember jön-megy, sürög körülöttem és rám sem néznek, hozzám
sem szólnak, nekem pedig várni kell.
- Ha mondanak valamit komolyan és kinevetnek.
- Ha társaságban vagyok és körülöttem beszélgetnek, de nem igazán értem, miről is van szó, engem pedig meg sem szólítanak.
- Ha azt mondják nekem, amikor haza akarok menni, hogy otthon vagyok, pedig itt minden idegen.
- Ha nem tudom hol van a férjem, a gyerekem, az anyám, pedig vágyom velük lenni.
Fontos tudni, hogy A DEMENS SZEMÉLY ÉRZÉSEI ÉPPOLY IGAZAK ÉS VALÓSAK MINT A NEM DEMENSEKÉ.
Az Én-támogató hozzáállás a foglalkoztatásban
Az én-támogató hozzáállás, a személyt személy mivoltában megerősítő hozzáállás:
Szeretetteljes, melegséget adó, biztonságot, vigaszt nyújtó, oldott hangulatot teremtő, tiszteletet adó, elfogadó, dicsérő, elismerő, egyenes, nyílt, érzékeny, megerősítő, segítő, bátorító. A demens személyt partnernek tekintő, ítéletmentes, befogadó, vidámságot nyújtó.
Az én-pszichológia szerint az "én" különféle képességeinek összessége a személyiség. A demencia
következtében ezek a képességek romlanak.
Az én-támogató hozzáállás azt jelenti, a foglalkoztatásban, hogy: Az elvesztett képességeket próbáljuk kompenzálni és a még megőrzött képességeket pedig támogatjuk.
A cél: a demens személy jól érezze magát.
A foglalkoztatások kapcsán a meglévő funkciók támogatása az egyik cél, melynek mindig úgy kell történni, hogy az idős érezze megbecsülésünket, érzéseire rezonálóan, a betegség előre haladtával folyamatosan változóan.
Kitwood szerint: a demens ember személy mivoltát mások segíthetik fenntartani a kapcsolatokban,
melybe beletartozik az ismeret, a tisztelet és a bizalom.
A problémás viselkedés, apátia vagy szorongás gyakoribb olyan ellátásban, amelyben az ellátottak személy mivoltukban nem kapnak kellő támogatást. Ha az ellátás támogató, akkor az ellátott jól-léti szintjére nagyobb figyelmet szentelnek, a demenciában szenvedő életminőségét értékelik, és kifejezetten részévé teszik a
szolgáltatásnak.
Figyelnünk kell arra, hogy a demens személyekkel való foglalkozás kreatív, dinamikus munka legyen és nem segédmunka, melyet senki sem csinál szívesen.
A demenciában szenvedővel foglalkozó munkájának legalább olyan fontosnak kell lenni, mint az orvos, vagy ápoló munkájának.
Megfigyelhető, hogy a problémás viselkedés egyfajta kísérlet a kommunikációra.
A foglalkoztatásban nélkülözhetetlen a "Legjobb Barát Hozzáállás"
A demenciában szenvedővel való foglalkoztatáskor a következőkre figyeljünk:
• A végzett munkát nem csak az ész, hanem szív is irányítja.
• A gondozó fontosabbnak tartja a jelenlétet a felügyeletnél.
• A hangsúly nem azon van, amit teszünk, hanem ahogyan azt tesszük.
• Nem mindegy, hogy a demens személy a gondozó által diktált feladatot elviseli vagy együtt tesznek dolgokat.
• Nem mindegy, hogy a beteggel beszélgetünk, vagy beszélünk róla a jelenlétében.
• Jó, ha mellérendelt kapcsolat alakul ki a segítő és segített között.
• Nem mindegy, hogyan kommunikálunk, és mit kommunikálunk.
• Nagyon fontos a pozitív hozzáállás
A jó gondozó/foglalkoztató
- Jól-informált
- A demens személy életútját megismeri (életúthoz kapcsolódó megjegyzéseket használ)
- Empatikus
- A másik embert (demens személyt) tiszteletben tartja (elfogadja, és nem hasonlítgatja másokhoz)
- A spontaneitást, a pillanatot fontosnak tartja
- Türelmes, Rugalmas
- Nem ítélkezik
Igyekezik betartani és érvényre juttatni az Alzheimer betegek jogait, melyek:
1. Joguk van megismerni diagnózisukat.
2. Joguk van a megfelelő és folyamatos orvosi ellátáshoz.
3. Joguk van tevékeny életet élni ameddig csak lehet.
4. Fontos, hogy felnőttként és ne gyerekként bánjanak velük.
5. Joguk van ahhoz, hogy kifejezett érzéseiket komolyan vegyék.
6. Ha lehetséges, pszichotropikus gyógyszerekkel ne kezeljék őket.
7. Biztonságos, strukturált és kiszámítható környezetben élhessenek.
8. Értelmes tevékenységekkel foglalkozhassanak minden nap.
9. Rendszeresen mehessenek szabad levegőre.
10. Szükségük van fizikai kontaktusra (érintés fontossága).
11. Olyan emberek vegyék körül, akik ismerik őket, ismerik életútjukat, beleértve vallási és kulturális tradíciójukat.
12. Olyanok gondozzák őket, akik képzettek a demencia ellátás területén.
Összefoglalva:
Az aktivitás fenntartása, a szervezett foglalkoztatás a demens személyek körében nagyon fontos gondozási
feladat. A foglalkoztatással nem csak azt érjük el, hogy szabadidejüket hasznos tevékenységgel, jó közérzettel, jó kedvvel töltik el, hanem azt is, hogy meglévő képességeiket szinten tarthatjuk, jól-létükhöz hozzájárulunk. A
rendszeres foglalkoztatással, tevékeny élet biztosításával megszüntethető az izoláció, a tétlenség, a kóros leépülés és a betegségtudat, a haszontalanság gondolata.