Munkavégzés fontossága a demens személy életében
2015.10.24 02:11
A munkavégzésnek sikerélményt, hasznosság érzetét kell nyújtani. A tevékenység megtervezésénél figyelembe kell venni az idős ember személyiségét, egyéni igényeit, meglévő képességeit, a pillanatnyi fizikai és lelki állapotát. Törekedni kell arra, hogy a közösségi (családi, vagy intézményi) munkákba is részt vehessen. Ezek a közösségi munkák, napi rutinfeladatok végzése, ünnepekre való készülések sok közös élmény forrása lehet, mely erősíti az összetartozást, segíti az egymásra figyelést, egymás segítését, az önbizalom fejlesztését. Az
ilyen alkalmak az "együttes élmény" többletével bírnak, csak arra a közösségre, együttlétre jellemző apró mozzanatokkal, intimitásokkal.
Igen fontos a napi rutinfeladatok életben tartása, mely az önállóság minél további fenntartását szolgálja. Személyi higiéné érdekében tett önellátási feladatok végzésénél (tisztálkodás, öltözködés, ruha kiválasztás),
tanácsos csak a legszükségesebb beavatkozást tenni a segítő részéről. Ezzel sokat tehetünk a túlgondozás elkerülése érdekében. Intézményi keretek között való ellátásnak ez a legkritikusabb pontja, de érdemes a megvalósításért küzdeni. Házimunkákba (főzés előkészítés, takarítás, mosás, teregetés, udvaron-, kertben végzett feladatokba) való bevonás jó hatással van a sikeres tevékeny élet megélésére. Karban tartja a testet, önbecsülést ad, hasznosság érzetet nyújt.
A barkácsolás, kézimunka, kreatív tevékenységek széles köre áll rendelkezésre, ha sikerült megismernünk a demens személy életútját. Fontos azonban, hogy a tevékenységnek legyen célja (kinek-, minek készítjük?), legyen értéke, a készítés okozzon örömöt és sikerélményt.
A sütés és főzés sokáig örömet szerezhet a demenciával élőknek. Segíthet eldönteni, milyen ételt készítsenek. Elvégezheti az étel elkészítésének egyszerűbb részfeladatait (hozzávalók lemérése, összekeverés stb.). Beszélgetésként elmondathatjuk vele,hogyan kell egy ételt elkészíteni. Az is öröm lehet számára, ha csak
figyeli, ahogy más készíti az ételt. Segíthet a kóstolásban.
Kertészkedés
A kertészkedés remek módja annak, hogy a demenciában szenvedő a természethez közel érezze magát, és még régi időket és emlékeket is segíthet felidézni. A kertészkedés hozzájárulhat ahhoz, hogy a beteg a változások helyett arra összpontosítson, mely tevékenységek elvégzésére képes. A virágültetés, locsolás jó feladat erre. Mindig figyeljünk oda, hogy a korábban kedvvel végzett tevékenységek közül válogassanak.
Háziállatok
A demenciával élők számára örömet szerezhetnek a háziállatok: kutyák, macskák, madarak, stb.
A háziállatok "életre kelthetik" őket, mozgásra serkentenek. Megnyugtathatják a beteget, elterelheti figyelmüket a fájdalomról, kiszolgáltatottság érzetéről.
• A háziállatokról való gondoskodás, etetésük és sétáltatásuk a hasznosság érzetét adja a betegnek.
• Fekvőbetegeknél, mozgási nehézségekkel küzdőknél a gondoskodás tárgya lehet akár egy nagyméretű
plüssállat vagy baba is.
Gyermekekkel töltött idő
A gyermekek társasága szintén örömmel töltheti el a demens beteget. Van kihez beszélnie, illetve a gyermek
boldog emlékeket idézhet fel benne. Segíthet a betegnek felismerni, hogy még mindig képes a szeretetre, és hogy őt is szeretik.
A demens személy és a gyermekek játszhatnak egyszerű társasjátékokat, kártyajátékokat.
Olvashatnak együtt könyvet vagy meséljenek történeteket egymásnak.
Érdemes ellátogatni családtagokhoz, ahol kisgyermek van. Élményt jelenthet iskolák, óvodák környékén sétálni és megfigyelni a gyerekeket játék közben. A látottakkal kapcsolatban előjöhetnek szép gyermekkori emlékek.
Házon kívüli programok
A betegség korai stádiumában a demenciával élő személy számára örömet szerezhetnek a korábban kedvelt, házon kívüli tevékenységek. Lehetőség szerint továbbra is menjenek el ezekre a programokra. A nap azon szakaszába kell szervezni ezeket a tevékenységeket, amikor a beteg a leginkább aktív. Ügyelni kell rá, hogy ne legyenek túl hosszúak ezek a programok. Meg kell figyelni, hogy a beteg mennyire fárad el bizonyos idő után.
A megmaradt képességekre nagyon kell figyelni és ezekre építeni. Fontos tudni, milyen a megismerő
képessége, a probléma megoldó képessége, a kezdeményező képessége, az emlékező képessége, a beszéd képessége, a felismerő képessége (barátok, családtagok), az útmutatás követésének képessége. Csak ezen
képességek ismeretének birtokában tudjuk úgy megszervezni a programot, hogy az élvezhető, örömöt jelentő legyen.
Terápiás hatású módszerek
A foglalkoztatásnál használt különféle módszerek alkalmazásának közös specifikuma, hogy a szellemi
hanyatlással élő gondozottak esetében elsősorban nem a hiányzó, már leépült képességek, bizonytalanságok kerülnek a fókuszba, hanem a még birtokolt vagy gyakorlással újratanulható, fejleszthető készségek. Mindig az aktuális teljesítményhez igazodjanak az elvárt feladatok. A sikertelenséggel, kudarcélménnyel, megszégyenüléssel való szembesülés az elégtelenség, frusztráló érzésével járhat, ami elbizonytalanít, rontja a mentális állapotot és a hangulatot és csökkenti a részvételi hajlandóságot. A meglévő képességek gyakoroltatása sikerélményt szerez a betegnek, s ezzel emeli a motivációt.
A különböző foglalkozás típusok eltérő gyakorisággal kerülnek megszervezésre. A nagyobb aktivitást igénylő csoportokat célszerű a délelőtti órákban tartani, míg a délutáni órák inkább alkalmasak a befogadó jellegű foglalkozásokra (zenehallgatás, filmklub, relaxációk).
Fontos, hogy naponta szervezzünk valamilyen mozgásos gyakorlatot tartalmazó programot minimum 30 percben.
A napirendbe való beillesztésnél ügyeljünk arra, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a foglalkozások közt a személyes szükségletek kielégítésére.
Elengedhetetlen, hogy maga a foglalkozást vezető is biztosítson magának "átállási" időt, részben
a saját mentálhigiénéje (pihenés), részben az új feladatra való rákészülés miatt. A keretek pontos tartása a biztonságot erősíti. Az időhatárok betartása a foglalkozás tekintélyét is emeli az intézményen belül.
Manuális készség, finommotorika fejlesztése a precíziós fogás kialakítása, csippentés kialakítása, ujjak differenciálása, kézhasználat ügyesítése, koordináció fejlesztése (két kéz koordinációja, ujjak koordinációja) alapvető fontosságú.
A mozgáskoordináció fejlesztése a meglévő mozgáskészség és izomerő fenntartását, a nagymozgás fejlesztésének összekapcsolását a megismerő tevékenység egyes részterületeinek fejlesztésével,
a mozgáskoordináció fejlesztését (két test-fél, két kéz, két láb, kéz-láb, szem- kéz - láb), egyensúly fejlesztését, biztonságérzet kialakítását szolgálja.
Zene, tánc, "ülőtánc" foglalkozás speciális mozgásprogram akár segédeszközzel közlekedő vagy mobilizálható idősek számára is. Lényege a ritmizálás és a mozgás összhangja. Javítja a hangulatot, megnyugtat vagy serkent. Az alkalmazott inger (hang, dallam, ritmus, szín, testérzet) kellemes emlékezeti asszociációkat hoz létre.
A táncnak élettani hatása van. Javítja a szívműködést, keringést, légzést, anyagcserét. Aktivizálja a teljes mozgató szervrendszert. Jó hatással van az egyensúlyra, testtartásra, idegrendszerre. Stresszoldó és fájdalomcsökkentő, euforizáló hatású (endorfin, szerotonin, dopamin szabadul fel). Immunrendszer erősítő
hatású.
Jó , ha a foglalkozások egy része mozgásfejlesztő foglalkozás. Ezeknek a motoros tréningeknek a célja a demens betegek fizikai erőnlétének megőrzése, fenntartása, az aktivitás és koncentráció erősítése, valamint a mozgáskoordináció javítása.
Finom motoros képességek fenntartása - Kreatív - Manipulációs foglalkozások
A mozgásképesség a cselekvőképesség alapja. Míg az alsó végtagok, a törzs mozgásképessége a térben elfoglalt hely és annak megváltoztatásánál bír nagy jelentőséggel, addig a felső végtagok összehangolt mozgása, a finommozgások megfelelő fejlettsége az emberi tevékenység, eszközhasználat, ismeretszerzés és önkifejezés alapja. A sikeres manipuláció feltételei:
- a kéz és ujjak ügyessége, mozgékonysága,
- a kéz izmainak, ízületeinek lazasága,
- a kézmozgások célpontossága,
- megfelelő izomerő és annak szabályozása,
- az ujjak tapintási érzékenysége,
- kialakult dominancia és koordináció a két kéz, a hüvelykujj és a többi ujj között, valamint a szem- és kézmozgások között.
A finommotoros képességek tehát olyan mozgásokat jelölnek, amelyek viszonylag kis erőkifejtést
igényelnek, szűk határok között mennek végbe, ám igen nagyfokú pontosságot és gyorsaságot kívánnak.
Az idős kor fiziológiai változásai már eleve magukban hordozzák a finommotoros mozgások romlásának lehetőségét. A szellemi hanyatlás kórképében ez sokkal szembeötlőbbé válik, mert a fent említett változások mellé társul a praktikus cselekvéssorok emlékképeinek elvesztése. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy nem csak, hogy nem tud a beteg egy eszközt megfogni, megtartani, hanem célszerű használat mikéntjével és miértjével sincs többé tisztában.
A finommotoros képességek fenntartása két oldalról közelíthető meg. Egyrészről a még megmaradt
cselekvés emlékek napi használata, másrészről a kézügyesség gyakoroltatása a feladatunk.
A cselekvések gyakoroltatása kívánja az egyik legnagyobb türelmet a gondozók részéről. Fontos, hogy lehetőséget adjunk az önálló öltözködésre, étkezésre, távirányító, telefon stb. használatra, még akkor is, ha az lassú, vagy nem sikeres.
A kéz mozgásainak gyakoroltatása történhet a gyógytorna részeként - ekkor fontos, hogy torna előtt ellazítsuk az ízületeket, masszázzsal, meleg fürdővel és ezt kövessék a gyakorlatok.
A kéz tornája a váll és könyökízület nagyobb amplitúdójú látványosabb, egyszerűbben utánozható mozgásainak gyakorlásával kezdődik. Ezek a mozgások emelést, tartást a kéz számára a helyzetteremtés, pozicionálás gyakoroltatását szolgálják. Ezt követi a kéztartások, illetve ujjak mozgásának és a különböző fogástípusoknak (durva fogás, vagy markolás, horog fogás, csipeszfogás, kulcs fogás) a gyakoroltatása. Fontos a funkciós gyakorlatok, azaz a praktikus mozgások gyakoroltatása, mikor a kinyúláshoz hozzákapcsoljuk a megragadást - fogást -elmozdítást -elengedést.
Sokkal élvezetesebb azonban a manipuláció gyakorlása, ha az valamilyen játékos, kreatív foglalkozás része.
A kreatív foglalkozások többes haszonnal bírnak. A manipuláció gyakorlása mellett hasznos elfoglaltságot nyújtanak. Lehetőséget adnak a saját egyéni kulturális gyökerek, értékek, felelevenítésére.
A sikeres alkotások révén elért, visszajelzett eredmények, enyhítik az időskori illetve a betegségtudat miatti elbizonytalanodásból, elértéktelenedés érzetéből származó negatív önképet.
Ezek a kreatív tevékenységek lehetnek:
- Kézműves foglalkozás: rajzolás-festés,
- agyagozás, gyurmázás,
- kötés-horgolás, hímzés-varrás, gyöngyfűzés, stb.
- Amikor a leépülés foka ezt már nem teszi lehetővé a fenti elfoglaltságok elemeit tartalmazó manipulációs készséget fejlesztő játékokat alkalmazhatunk. Nagyon jól használhatóak a fejlesztő gyermekjátékok, de egyéni a háztartásban megtalálható eszközökből, tárgyakból kialakított játékok is.
A foglalkozások témájukat tekintve lehetnek:
- Évszakokhoz, ünnepekhez kötődő dekorációs, vagy ajándékkészítő témájúak,
- régi emlékeket, mesterségeket felidézők, pl. kalácskészítés, nemezelés,
- egyéni ötletek szabad megvalósítása.
Intézményi ellátási formában csoport foglakozásokat célszerű tartani, az ellátottak
képességeihez igazodó számú segítővel. Ezek a foglalkozások családi gondozásban,
egyéni foglalkozásként azonos tartalommal megvalósíthatók. Csoport foglalkozások
esetében fontos, hogy képességeknek megfelelő csoportokban történjen:
- enyhe,
középsúlyos demensek esetében még fontos az értékteremtés,
- súlyos
demensek esetében az együttműködés, támogatás, elismerés a hangsúlyos.
Az egyéni gyógytornát orvosi javaslatra
végezzük, és mindig megelőzi fizioterápiás vizsgálat. Az egyéni gyógytorna
mindig gyógytornász vezetésével, vagy kontrolljával zajlik.
A
csoportfoglalkozás ülő és / vagy álló testhelyzetben zajlik, ennek megfelelő méretű helyiséget válasszunk. Berendezéshez elégségesek a lehetőleg 45 cm ülésmagasságú, karfa nélküli székek, de optimális esetben jó, ha van kapaszkodásra alkalmas korlát, egészalakos tükör. A tornát irányító lehet gyógytornász, mentálhigiénés munkatárs, foglalkoztató, hozzátartozó. (Amennyiben nem gyógytornász vezeti a csoportot célszerű általa összeállított állandó mozgássort használni)
Felhasznált eszközök, kisméretű, színes labdák, puha pomponok, lepedő, színes szalagok, léggömb,
szék, folyosókorlát.
Mi a teendő ágyhoz kötött beteg aktivizálásánál?
Mozgás hiányában az ízületek a fiziológiás nyugvó helyzetnek megfelelően rögzülnek.
Ennek leggyakoribb formája, amikor a beteg úgynevezett magzati pózba fordul.
Az ágyhoz kötött betegeknél, ágyban megtámasztott ültetéssel, helyes fektetéssel, forgatással, a
végtagok helyes változó irányú megtámasztásával, pozicionálásával, az ízületek passzív mozgatásával lehet az immobilizációs szövődmények közül az ízületi kontraktúrák kialakulását, súlyosbodását, és a felfekvést megelőzni.
Demens betegnél ebben a végső állapotban a kontraktúrák kifejezett nyújtását, sínezéseket, annak fájdalmas volta miatt, már nem célszerű alkalmazni. A pozicionálásnál, kimozgatásnál törekedjünk megtalálni az optimumot beszűkülésekkel ellentétes irányú megtámasztás, mozgatás és a kényelmi helyzet között, melyben a beteg lazítani képes. Lazítást segíthetjük masszázzsal, ennek fajtái közül a simítást, rezgetést alkalmazva. Jó hatású lehet a termoterápia, TENS kezelés - annak keringés javító hatása miatt is.
A helyes pozicionálás a mindennapi ápolás része, az ápolók feladata, a kimozgatásokat gyógytornász végezze.
A végtagok feltámasztásával, vagy rövid megnyúlású fásli alkalmazásával támogathatjuk a vénás visszafolyást, de ezt minden esetben egyénileg kell elbírálni, orvos utasítására végezzük.
Ilyen súlyos állapotú fekvőbetegeknél a gondozó, foglalkoztató a jelenlétével, érintésével, simogatásával, felolvasással, zenehallgattatással is sokat tehet.